Pályázat - Kleopátra történet hibás gyöngyszemei
A "dr.köves, a drágaköves" pályázatot hírdet

A pályázat tárgya
Az alábbi, fehér mezóben olvasható szöveg hibakeresése, és legalább egy hiba beküldése.
Csak azok a hibák, tévedések, nem korhű leírások és más hasalások érvényesek, amelyek a drágakövekhez kapcsolódnak.

Bárki pályázhat.

A pályázati beküldési határidő: 2024. január 18-a, 24:00.

A pályázat nyertesének kihirdetése: 2024. január 23-a.

A nyeremény itt látható.

Pályázati beadás módja:
Az üzenetet e-mailben kell elküldeni: info@drkoves.hu címre.
Az e-mailnek tartalmaznia kell:
: a beküldő nevét;
: a beküldő címét (ide juttatjuk el a nyereményt);
: a beküldő telefonszámát vagy facebook elérhetőségét, vagy WhatsApp elérhetőségét;
: A HIBÁS SZÖVEGRÉSZT;
: A HIBAMAGYARÁZATOT.
Bármely adat hiánya kizáró ok a részvételből.

Adatkezelés
A beküldő az adatok megadásával tudomásul veszi a következőt:
: a dr.Kövess! facebook oldalon kihirdetésre kerül a neve (csak a neve), és az hogy
: a beküldött észrevétele helyes volt-e vagy sem.
A beküldő az adatok megadásával hozzájárul ahhoz, hogy a
: a "dr.köves, a drágaköves" bármely projektje által megszólítható, kiértesíthető.
: A projektek mindig csak e-mail útján küldenek értesítőt.
Az Adatvédelmi tájékoztatót lásd alul.

Hol volt, hol van, hol nem lesz az istennők lehelete, emberi testem hetedhét irháján belül, ahová csak a bátrak merészkednek, a kerek rengetegek közepében, ott tündökölt az idők szünetében Kleopátra, Alsó és Felső Egyiptom királynője, ott, ahol a Tejút árnyékot vetett a Földre, és annak idején Szíriuszig nyújtózott Dzsószer birodalmával. Akkoriban az isteneiket már befalazták a nagy elődök a piramisokba, és a Nílus szent partjait római császárok taposták.
Antonius, a hivalkodó páncélzatú cézár is helyet szorított magának a monolit Anubisz talapzatán. Párnájába ugyan kevés egyiptomi tölteléket követelt, és nem vérben fürdött, mint Néró, de mi tagadás ő is legszívesebben cirkuszt és kenyeret reggelizett, mint minden római.
Antonius bőven öntözte magába Kús borát, és ametiszt kehelyből szerette inni, mert az megvéd az részegségtől. Az idők ürültével azután mindig Lukullusznál lyukadt ki, mert szavai szerint a pompa ott kezdődött. Röfögve gondolt a mámorra, hangoskodva a kéjre, zagyván a pátoszra.

Történt egyszer, hogy Kleopátra megelégelte a barbár civilizációt.
"Ugyan mit tudtok ti az értékekről?" - emelkedett fel a hangjával együtt a királyné. Hangja selymes volt, mint fésült haja, de átható, mint az alexandrit-fésű a selymes hajában.
"Mi, Kleopátra Nagy Ház megvendégelünk titeket, ahol oly értékek fogynak majd, mint tíz lakomátokon folyik el érdemtelenül!"
A terem megemelkedett, hisz a kíséretnek is állnia kellett a királynéval. Antonius megszédült.
"Tízezer szeszterciusz!" - sziszegte.
"Az lehetetlen!" Feje már lebegett a nyaka felett, és jáspis kígyók tekeredtek a torkán:
"Ha igazad lesz, visszakapod a lápisz-termed az ágyaddal, amelyet az első prokurátor foglalt le!"
Az istennő a császár szemébe nézett hidegen.
"Ha nem lesz igazam, megkapsz engem az ágyammal együtt..."
A kígyók lecsúsztak Antonius ágyékába, és szemében egy fincsika sem maradt vágy nélkül. Hullámzott és ringott Kleopátra sziluettje az illúzió távoztában. Azt mondják, hogy pontosan egy szinget lépett mindig, amelyet a thébai papok mértek meg egyszer titokban.

Antóniusz a nagy nap lakomáján kevesebbet emelgette poharát. Nem azért, mert ezzel is a fogadást akart nyerni, hanem mert tiszta tudattal akart elveszni Kleopátra vesztében. Biztos volt a dolgában, így még a szabadnapos légionáriusokat is meghívta a lakomára. Tudta, hogy Rómában is folyik bor a Gorgó fejekből, a fácánokat ott is gesztenyével töltik és a legritkábban gyűjthető gombáktól roskadnak az ezüst tálcák. A süteményeket, desszerteket ők is ismerték, a sok rabszolga-ágyas mind-mind szállította az újabb és újabb ízvilágokat. Hogyan is tudná ezt túlszárnyalni egy provinciális vacsora?!
A rengeteg fogás után a terem közepén felhúzták a függönyt és feltárult a nagy ébenfa-asztal, amin aranytálcák voltak étel-költeményekkel. Azonban az ételek nem életekből, hanem értékekből voltak elkészítve. A kaviárostálat piciny fekete onyx-gyönggyel rakták tele. A rizi-bizi kis tejkvarc-rizs-szemcséből volt és borsó gyanánt türkiz-golyók voltak belekeverve. A pecsenyetálon egy felvágott malacot imitált a rózsaszín rhodokrozit. A malac farka és füle rózsakvarcból készült. Salátalevél gyanánt pompás sötétzöld malachit levelekkel körítették, és rengeteg hegyikristály-szemcse szikrázott só-szemcseként. Borostyánból készült cipók, és lepények hevertek mindenütt. A gyümölcstálon citrinekből csiszolt citromok és zöld krizoprázból vagy piros rubinból szőlőszemek függtek cizellált indákon. Tökéletesek voltak az apró gránát-almák, a hatalmas dinnye-turmalinok.
A rómaiak a hasuk után megtöltötték iszákjaikat. Antonius utánaszámolt, de becslése szerint 5-6 ezer szeszterciusznál nem lehetett több a feltálalt vagyon. Észre is vette, hogy núbiai bort kezdtek felszolgálni, ami olcsó volt és savanyú volt, mint az ecet. Mosolygott is magában, hogy elfogyott az égiek muníciója, és az elmúló ijedségét szívesen öblítette a vereséget szimbolizáló maró savóval.

Ekkor tárult fel a nagykapu, és Kleopátra hintaja begördült. A hintó oldala cet-ámbrából volt, s mint a tenger egy kihasított akváriumában az ehető tengeri növények közt úszkáltak a tenger gyümölcsei. Soha senki nem látott még egyszerre annyi sült rákot, lazac-filét, polip-tésztát, languszta szeletet. Az istennő egy nagy kagyló ladikon lebegett, egészen addig míg a hatalmas asztalt elárasztotta a tengernyi étel. Kleopátra ekkor lassan Antonius felé lépkedett. Nem volt rajta ruha. Mellét tengeri csillagok takarták, de nem oly nagyon. Ágyékát medúzák ölelték át, áttetszően. Fúrócsigákból és kis kagylóhéjakból fonták diadémját, lábán korall-bokalánc. A terem levegője sivatagi léggé változott Antonius tüdejében. Tündökölni látta a falakat Kleopátra mögött, melyek utoljára a nagy Imhotep idejében fluoreszkáltak a Holdévben. Vállán nehéz volt a kéz, fülében éles a hang:
"Inni jöttem hozzád, győzelmemre! Add az italod!"
A megigézett átnyújtotta savanyú italát. Az igéző mosolygott és füléhez nyúlt. Ott csüngött az ókori világ legnagyobb kincse, a csodálatos igazgyöngy fülbevaló. Oly nagyok voltak és oly tökéletesek, hogy negyven kígyó és negyven szerecsen-harcos vigyáz rá, mert azokra nem hat a tünemény. Az egyik gyöngy pezsegve oldódott fel az ecetben és Kleopátra felhajtotta a kincset érő nedűt. Oly gyorsan történt meg az egész, hogy nem akadályozhatták meg. Ekkor a másik gyöngy következett volna, de Antonius elkapta Kleopátra érthetetlenül lassú kezét.
"Ó, hősöm megmentetted Afrodité testvérét!" - rebegte Kleopátra!
"Mindenki látta, a másikat is meg akarta inni a győzelemhez! Tehát én nyertem el istennőm!"

A regések szerint a megmaradt gyöngy egy szent szobor harmadik szeme helyére került, hirdetve a földi hívságok hiábavalóságát.

® A "dr.köves, a drágaköves" jelmondat bejegyzett védjegy (lajstrom: 210920, 2013-2033), Orosz József Márton tulajdona
© A tartalom másolása, terjesztése csak a szerző beleegyezése mellett megengedett, hivatkozás a szerzői jog alapján lehetséges!


Nyeremény
A nyeremény egy kvarc kristálytársulat. Centrikusan összenőtt hegyikristály ágak.
Méret: 115 mm * 130 mm * 40 mm ...Súly: 304,5 gramm (1522,5 karát)
..


Adatvédelmi Tájékoztató
Ez a "dr.köves, a drágaköves" program.
Tulajdonos: Orosz József Márton, drágakőszakértő. leinformálhatóság
A program lényege, hogy Te is lehetsz dr.köves, azaz egy ismeretterjesztő, karitatív tevékenység.
Adatkezelés szempontjából tehát, az adataidat azért gyűjtjük, hogy eljuttassuk hozzád az információkat.
A következő adatokat gyűjtjük:
: neved;
: címed, e-mail címed, de legalább az e-mail címed;
: face-book elérhetőséged vagy telefonszámod küzól legalább az egyik.
Ez egy adatbázisban kerül megőrzésre, a következú célokkal:
: hírlevelek küldése;
: induló dr.köves projektekről értesítés.
Az adatokat harmadik személynek, cégnek, hivatalnak nem adjuk ki.
Az adataid törlését bármikor kérheted, de akkor nem kapsz értesítéseket.